Hát ezt is megértem "végre".Hétvégén egészen egyszerűen képtelen voltam kontrollálni magam és össze-vissza zabáltam. Na jó, nem egészen, de szombaton ettem egy csomó fagyit, vasárnap pedig betoltam egy hatalmas adag pisztáciát... Szerencsére ezzel mind a fagyi, mind a pisztácia elfogyott; most már legalább nincs kísértés.
Viszont vasárnap a tornát is ellógtam, helyette a Margitszigeten heverésztem a fűben, és rohadtul bűntudatom volt. Ugyanakkor viszont egyszerűen sem erőm, sem kedvem nem volt semmihez, és legkevésbé az edzéshez; azt hiszem, egyáltalán nem okozott volna örömet, ha végül mégis rászántam volna magam.
Feladni, abbahagyni persze még ettől nem fogom, sőt! Csak egy kicsit csalódtam magamban, hogy végül engem is utolért ez a kedvetlenség, a kiégettség érzése. Ami azért fura, mert mindenki dicsér, hogy mennyivel jobban nézek ki (persze én is látom magamon), és 1000%-kal jobban érzem magam a bőrömben, mint mondjuk 3 hónappal ezelőtt. Tehát eredménye van az erőfeszítéseimnek, hétvégén mégis majdnem elvesztettem a motivációmat. Miért van ez?
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése